113/2 Koszos ég, koszos föld, s egy mocskos tükör a szobám falán. Benne látom magamat. Egyszer összetöröm azt a tükröt. Hogy meri minden reggel elrontani a napomat? Este pedig azt az éjszakát, melynek érintése oly kedves és magával ragadó! Megfertőzi ábrándjaimat, kitölti…
2.
2009.09.05. 09:02 | Abandoned | Szólj hozzá!
Elseje
2009.09.01. 09:43 | Abandoned | Szólj hozzá!
113/1 Susog a szél a romok felett 1-je van. Újra fölkelt a Nap, bár nem mertem számítani rá. Fintorogva méregette páholyából a ködös, didergő világot, amolyan istenként, aki minden reggel föltámad, hogy erőt adhasson a szenvedőknek a további szenvedéshez.…
